Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD)

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, amely gyermekkortól végig kísérheti az érintett személyeket akár egész életükön keresztül. A tünetek általában 7 éves kor előtt jelentkeznek. Egy nagyon sokarcú állapotról van szó, melyben a különböző tünetek eltérő mértékben keverednek egymással, hol súlyosabb, hol enyhébb problémákat okozva. Az ADHD több fiút érint, mint lányt, gyermekkorban az arány 2:1.

Az ADHD 3 tünetet foglal magába:

1. hiperaktivitást
2. figyelemzavart
3. impulzivitást

Ezek alapján 3 altípusról beszélhetünk, melyeket a tünetek eltérő aránya különböztet meg egymástól:

1. figyelmetlen
2. impulzív/hiperaktív
3. kombinált forma

Azok a gyerekek, serdülők és felnőttek, akik a kombinált altípusba (mindhárom tünet jellemző rájuk) tartoznak, teszik ki az ADHD-spektrum nagyobb részét.

Egy orvosi/belgyógyászati vizsgálatot követően - melyek kizárják az egyéb betegségeket -, a diagnózist pszichiáterek állíthatják fel egy nemzetközi diagnosztikai kritériumrendszer alapján egy neuropszichiátriai vizsgálatot követően.

Ahhoz, hogy a diagnózist meg lehessen állapítani a tüneteknek 12 éves kor előtt meg kell jelenniük, legalább 6 hónapon keresztül fent kell állniuk és jelentős problémákat kell okozniuk a személy mindennapjaiban.

Figyelemzavarról beszélhetünk, ha legalább 6 tünet fennáll az alábbiak közül:

• A gyermek nem figyel megfelelően a részletekre, vagy gondatlan hibákat vét az iskolai és egyéb munkában, vagy más tevékenységben, hajlamos összecsapni a tartós figyelmet igénylő feladatokat.
• Nehézséget jelent neki a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül.
• Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá, gondolatai elkalandoznak.
• Nem követi az instrukciókat, vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat.
• Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében.
• Elkerüli, nem szereti, vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós mentális erőfeszítést igényelnek.
• Elveszti a feladatokhoz, vagy tevékenységhez szükséges dolgokat.
• Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét (pl.: utcai zaj, mások beszélgetése, bekapcsolt TV a háttérben).
• A napi tevékenységben feledékeny.

Hiperaktivitásról beszélhetünk, ha a hiperaktivitás-impulzivitás tüneteiből minimum 6 fennáll:

• Ülés közben babrál, fészkelődik, mozgatja a lábát.
• Elhagyja helyét az osztályban, vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon.
• Rohangál, ugrál, vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló.
• Nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben, vagy az abban való részvételben.
• ”Izeg-mozog”, vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak.
• Monoton, rutinszerű munkától hamar elfárad, változatosságra van szüksége.
• Túlzottan sokat beszél.
• Belső nyugtalanság jellemző rá, nehezen tud ellazulni.

 Impulzivitásról beszélhetünk, ha:

• Kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna, nem gondolja át mielőtt mond vagy csinál valamit.
• Nehézsége van a várakozással.
• Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot).
• Sokat eszik, vagy iszik, nehezére esik a mértéket tartani.
• Indulatait nehezen tartja kordában, előfordulhat, hogy „dühkitöréssel” reagál helyzetekre.
• Gondolkodás nélkül belemegy veszélyes szituációkba.

Számos terápiás módszer létezik, amelyek a tüneteket és a funkciózavart enyhítik, valamint megelőzhetik a további problémákat. A legjobb eredményt az úgynevezett multimodális terápiával lehet elérni, amely magába foglalja a pszichoszociális, pszichopedagógiai módszereket, a pszichoterápiát, illetve a gyógyszeres kezelést is. A képességek és készségek folyamatos fejlesztése javíthatják az önfegyelmet, és erősíthetik a figyelmet, javítják a mindennapokban való funkcionálást és ezáltal növeli az életszínvonalat.

Forrás: https://www.adhdkozpont.hu

Kép: https://dailyevergreen.com/114856/opinion/adhd-is-not-a-choice/

 [powr-comments id="65495155_1639497983652"]