A nyelvi zavar tünetei és az ellátás formái
Míg egy nehezen érthető beszéd, egy dadogás, vagy egy hibás olvasás esetében a szülőnek is és a környezetnek is egyértelmű, hogy érdemes szakember segítségét kérni az elmaradások csökkentésében, a hibák javításában, addig a nyelvi zavar tüneteit gyakran fel sem ismerik.
Diagnosztizálása gyakran annak köszönhető, hogy a harmadik és ötödik életévüket betöltött gyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségének kötelező logopédiai szűrése az intézményekben dolgozó szakembereknek lehetőséget ad a probléma felismerésére. A nyelvi zavar nem minden esetben társul artikulációs zavarral (a beszédhangok kiejtésének zavarával), így fordulhat elő az, hogy látszólag nincs a gyermeknek logopédiai problémája, a logopédus mégis intenzív terápiát javasol neki.
A nyelvi zavar a nyelv elsajátításának és használatának különböző területein (például beszéd, írás, jelnyelv vagy egyéb), a fejlődés korai szakaszától tartósan megnyilvánuló nehézsége, amelynek hátterében beszédértési és/vagy produkciós zavarok húzódnak meg. Fő tünetei az alacsony receptív (befogadó) és expresszív (kifejező) szókincs, korlátozott grammatika (morfológiai-alaktani és/vagy szintaktikai-mondattani zavarok), illetve zavarok a társalgási képességekben. Azoknál a gyerekeknél mondhatjuk ki a nyelvi zavar jelenlétét, akiknek az érzékszerveik megfelelően működnek, IQ-juk is megfelelő, illetve nem jelentkezik más fejlődési rendellenesség (pl. autizmus, Down-szindróma stb.).
Általában családi halmozódást mutat, ikertanulmányok eredményei szerint a nyelvfejlődési zavar genetikailag erősen meghatározott, de több gén együttes hatására jön létre, nem pedig egy meghatározott genetikai mutáció eredménye (Bishop, 2006). Az esetek többségében nincs bizonyíték arra, hogy a hátterében bárminemű agysérülés állna fenn; lehetnek ugyan kismértékű eltérések a különböző agyterületek méretében és a szürkeállomány arányában, de ez gyermekenként különböző. Jelenleg nem ismerünk olyan “biomarkert”, mely használható lenne ennek a fejlődési zavarnak az orvosbiológiai kimutatására. A nyelvi fejlődési zavar általában figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral (ADHD-val)) és diszlexiával együtt jelenik meg (Leonard és mtsai, 2006).
A nyelvi zavar gyakorisága 7%. Befolyásolja az olvasni- és írni tudást, valamint a tanulást is. Saját gondolataink folyamatos beszéddel való kifejezésére és a mások által mondottak gyors megértésére való képességünk nagy hatással van társas kapcsolatainkra, emiatt az ilyen típusú zavar hatással lehet a gyermek baráti kapcsolatainak kialakulására és fenntartására, valamint az érzelmi jólétére is.
A nyelvi fejlődésben tapasztalható nagy egyéni különbségek miatt a nyelvi zavar diagnózisa 4 éves kor előtt nagy biztonsággal nem mondható ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének a nyelvi zavar kialakulásának előjelei a korai fejlődésben, melyet a szakma nyelvi késésként jelöl.
Fontos tudni, hogy több fajta nyelvi zavart különböztetünk meg, így nem csak akkor beszélünk nyelvi zavarról, ha az itt felsorolt összes tünet megjelenik. Néhány meglévő tünet is jelezhet nyelvfejlődési késést, illetve nyelvi zavart, s alapját képezheti egy komplex logopédiai vizsgálatnak.
- 2-3 éves korban: kései beszédindulás, beszédértési nehézség Az első szavakat a tipikus fejlődéshez képest jóval, akár három évvel később ejtik ki, és szókincs tekintetében nem zárkóznak fel az életkori csoportjukhoz, a további fejlődés során sem. Szókészletük lassan gyarapszik, annak mérete mindvégig az életkori átlag alatt marad. A szótanulási nehézség leginkább az igék tanulását érinti: a specifikus nyelvi zavarral küzdő gyermekek már a kezdetektől fogva kevesebb igét használnak, és a leggyakoribb igékre szorítkoznak. Szófajok vonatkozásában említhető még az egyoldalúság is, csak elvétve fordulnak elő beszédükben melléknevek és határozószavak. Gondjaik vannak a mentális lexikon aktiválásában is, ezt a spontán beszédben és megnevezési tesztekben általánosan megfigyelhető szótalálási nehézségek jelzik.
- 4-6 éves korban: szűk a szókincse, nem jutnak eszébe szavak, nehezen jegyez meg mondókákat, versikéket, nem érti a meséket vagy a hozzá intézett beszédet, inkább csak rövid tőmondatokban beszél, gyakoriak a ragozási hibák, a magyar nyelvre nem jellemző szórend használata, stb.
A szavak hangalakjának hallás utáni pontos feldolgozása és emlékezetben tartása sok gyermek számára nehézséget okoz. Ez pedig megnehezíti a szótanulást, illetve a hangzó beszéd megértését.
Kifejező beszédük alacsony nyelvtani komplexitást mutat, gyakran diszgrammatikus mondatokban beszélnek (a toldalékokat helytelenül használják), tőmondatokat, hiányos szerkezeteket kreálnak, de előfordul, hogy egyáltalán nem használnak ragokat. Az érthetetlenségig torzuló szóalakok jelentősen hátráltatják a társas kommunikációt, hiszen a gyermekek alacsony szinten tudják csak megértetni magukat a kortársaikkal (Fehérné et all., 2018).
A szakemberek támogatása (pl. logopédusok, a tanítók és a tanárok által nyújtott segítség) jelentősen hozzájárulhat az állapot javulásához.
A nyelvi fejlődés zavarainak ellátása a logopédus egyik alapvető feladata, melynek főbb elemei a diagnosztika (megismerés) és az intervenció (beavatkozás). A diagnosztika fő célja, hogy felismerje a nyelvi zavarokat mutató egyéneket, azonosítsa a fejlesztésre szoruló területeket, és kijelölje a fejlesztés ideális irányait és módszereit. A diagnosztikai folyamat több szinten, több lépcsőben zajlik. Az első szint a szűrés, melynek célja a nyelvi elmaradást mutató gyermekek azonosítása. Az azonosítást követően van szerepe a differenciáldiagnosztikának, amely során a hasonló elmaradásokat (is) mutató fejlődési zavarok elkülönítése történik meg. Erre épül az állapotmegismerési folyamat, mely a nyelvi képességbeli erősségek és gyengeségek feltárását célozza, a fejlesztési célok és stratégiák meghatározása érdekében. A fejlesztés során pedig folyamatdiagnosztika zajlik, melynek során a fejlesztés hatásai, a megcélzott területeken mutatott fejlődés, illetve mindez alapján a fejlesztési célok és módszerek értékelése történik meg.
A nyelvi késést mutató gyermekek esetében felmerülhet számos fejlődési zavar, így többek között értelmi képességzavar, autizmus spektrumzavar, hallászavar, idegrendszeri sérülések gyanúja, mely esetekben szükség lehet a hallás, az értelmi képesség, a nonverbális aktivitás, a szociális kommunikációs képességek vizsgálatára. Ilyenkor a logopédus a pedagógiai szakszolgálat megfelelő szakembereihez, szakorvoshoz, illetve a megfelelő szakértői bizottsághoz irányítja a szülőt a további vizsgálatok elvégzése érdekében. A nyelvfejlődési zavar felismerésekor – a korábban elkezdett korai fejlesztési periódus végén vagy óvodáskori diagnózist követően – meg kell kezdeni az intenzív logopédiai fejlesztést. Ennek lehetséges formái a többségi óvodában dolgozó, vagy utazó logopédus által végzett fejlesztés, illetve a logopédiai óvodai ellátás. Az ambuláns forma a többségi óvodába járó gyermek számára a pedagógiai szakszolgálat központjában történő, heti többszöri fejlesztő foglalkozást jelenti. Súlyosabb esetekben azonban a speciális tantervű logopédiai óvodai fejlesztés javallott, ahol a gyermekek mindennap logopédiai és egyéb képességfejlesztő, az iskolai teljesítményzavarok megelőzését célzó foglalkozásokon vesznek részt (Fehérné et all, 2018).
Felhasznált irodalom:
- Bishop, D. V. M. (2006). What causes specific language impairment in children? Current Directions in Psychological Science, 15, 217-221.
- Leonard, C., Eckert, M., Given, B., Virginia, B., & Eden, G. (2006). Individual differences in anatomy predict reading and oral language impairments in children. Brain, 129(12), 3329-3342.
- Fehérné Kovács Zsuzsanna, Kas Bence, Sósné Pintye Mária (2018). Szempontok a nyelv- és beszédfejlődési zavarok szűréséhez és állapotmegismeréséhez
http://real.mtak.hu/85740/1/Feh%C3%A9rn%C3%A9_Kas_Pintye_2018.pdf
- Munkás Nóra (2019) Mi a nyelvi zavar?
https://logopedusbudapest.blog.hu/2019/04/03/mi_a_nyelvi_zavar
- A NYELVFEJLŐDÉSI ZAVAR (NYFZ) ISMÉRVEIT ÖSSZEFOGLALÓ TÉNYKÖZLŐ INFORMÁCIÓS LAP:
[powr-comments id="978e0ccd_1617911740354"]